Csecsemő táplálás és étvágytalanság

Az anyatejes táplálás az egyedüli mód, amely ideális táplálékot biztosít a csecsemõ megfelelõ növekedéséhez, fejlõdéséhez.

Az anyatej nem csupán eledel, hanem orvosság a megbetegedések ellen, s a szoptatás maga szoros, bensõséges kapcsolatot teremt a gyermek és édesanyja között. A tartósan szoptatott gyermekek körében a késõbbi életkorban ritkábban fordul elõ allergiás megbetegedés, asztmatikus hörghurut, cukorbetegség, magas vérnyomás.

Az anyának a szoptatás technikáját, helyes módját is meg kell tanulni. Bármilyen probléma vagy akár csak bizonytalanság esetén bátran vegye igénybe a védõnõ szakszerű segítségét.
A tej termelõdése a szülés után néhány órán belül megindul, de teljes mennyiségét általában csak 7-14 nap alatt éri el. Ezt az idõszakot türelemmel ki kell várni, és nem szabad azonnal hozzátápláláshoz folyamodni.

Ha az anyatej mennyisége mégsem elegendõ, hozzátáplálásra csak az orvos által a gyermekének legmegfelelõbbnek tartott tápszert használja (tehéntejet semmi esetre sem!). Bármilyen kevés teje van, elõször mindig szoptasson, csak azután adja oda a pótlást.

Az elválasztást 5-6 hónapos korban kezdjük el. Elsõként gyümölcsöt adjunk, elõbb gyümölcslé formájában, majd turmixolva, vagy almareszelõn reszelve. Elsõsorban az alma, õszibarack ajánlatos, de adható a szezonnak megfelelõen cseresznye, meggy is. Banánt, paradicsomot, narancsot késõbb, 6 hónapos kor után adjunk.  Kerüljük az apró magvas gyümölcsöket (eper, málna, kiwi).

Új táplálékféleségek beépítésekor ezek  1-2 héttel kövessék egymást.

A fõzelékeket 6 hónapos korban kezdhetjük el, elõször burgonyát. Később a fõzelékbe olaj (kb. 1 dl fõzelékbe 1 teáskanál olaj) adása javasolt, és hús ( baromfi „fehér” húsok) .

Az ételallergiák elkerülése miatt színtejet (azaz hígítatlan tehéntejet) 2 éves kor felett, tejterméket és tojássárgáját, tojásfehérjét csak egy éves kor után adjunk. Ugyancsak kerülendõ 1 éves kor elõtt méz, mák, dió, mogyoró, mandula adása (még õrölve is). Lisztes ételt (tejbedara, stb.) is csak 12 hónapos kor után adjunk.

Itt kell megemlíteni a legújabb, 2011-ben kialakuló irányelvről a lényeget. Ez a glutén, azaz lisztes étel bevezetését 6 hónapos kor alatt javasolná, amíg még szoptat az anya. Azonban továbbra is az a  véleményem, hogy - bár valóban az anyatej bélfalra gyakorolt védő hatása alatt bevezetett új ételfajták kevesebb allergiát okozhatnak, azonban -  4-5 hónapos kor korai a glutén bevezetésére. Sokkal fontosabb, hogy továbbra se adjunk liszteset 1 éves kor alatt, ezzel kiküszöböljük azt az átmeneti veszélyesnek mondható időszakot, amikor a szopás kezd elmaradni, s 6 hónapos kortól 1 éves korig a csecsemő immunrendszere megerősödik. Az anyai ellenanyagok kiürülnek, viszont a saját ellenanyagok és védekező képesség egyre stabilabb lesz. S akkor 1 éves kor után, ha nem is szopik már a csecsemő, kis esélye van a glutén érzékenységre, melyet inkább genetikus okokra vezethetünk vissza ezután . Ez területemen jól bevált, mer a szülők betartják ezt a korhatárt.

Az anyatej kevesebb K-vitamint tartalmaz, mint amire a fiatal csecsemõnek szüksége van. Vegyes táplálás mellett a vastagbélben olyan  (betegséget nem okozó) baktériumok szaporodnak el, amelyek K-vitamint termelnek. Mivel az anyatej e baktériumok fejlõdését meggátolja, kizárólagosan nõi tej táplálása mellett K-vitamin hiány alakulhat ki a kisbabában. A K-vitamin azoknak a vérben lévõ anyagoknak a képzéséhez szükséges, melyek a véralvadás normális lefolyását, az elvérzéssel szembeni védelmet teszik lehetõvé. K-vitamin hiányában ezek az anyagok - az ún. véralvadási faktorok - elégtelenül működnek, így vérzékenységi hajlam alakul ki. Spontán vérzések aránylag ritkán lépnek fel, azonban ha igen, akkor az súlyos, a központi idegrendszer károsodásához is vezethet. Mindezek kivédésére minden csecsemõnek K-vitamint kell kapnia az idõ alatt, amíg kizárólag szoptatással tápláljuk. Ezt általában K-vitamin tartalmú ampullás készítmény megitatásával oldjuk meg havi egy alkalommal 5-6 hónapos korig.

Szinte minden heveny megbetegedés velejárója - sokszor elsõ tünete - az étvágytalanság, amely azonban csak addig tart, amíg a kiváltó betegség. Ha az étvágytalanság tartós, és az orvosi vizsgálat nem mutat ki betegséget, az evés és az étvágy nehézségei nevelési problémáknak minõsülnek. Ha egy kisgyermek nem akar enni, annak oka rendszerint a szüIõkben keresendõ.

Kisgyermekekben még gyakoribb panasz lehet az, hogy az addig jól evõ gyermek egyre kevesebbet eszik, pedig a szüIõk a sokat mozgó gyermektõI inkább egyre nagyobb étvágyat várnának el.